Fejlesztő nevelés-oktatás

Általános ismertető

Iskolánkban régmúltra tekint vissza a súlyosan és halmozottan fogyatékos gyermekek fejlesztése. Már az 1990-es évek végén megjelentek a  feladatellátásban a képzési kötelezett gyermekek, és azóta folyamatosan végezzük fejlesztésüket. 2006-2007-es tanévtől indítottuk be fejlesztő iskolánkat akkor még 4 gyermek részére 1 csoporttal, ami azóta 4 csoportra bővült 25 fővel. A fejlesztő részleg jól felszerelt infrastruktúrájával, képzett gyógypedagógusaival és pedagógiai munkát segítőivel  többrétű komplex gyógypedagógiai fejlesztésre ad lehetőséget Ózdon és környékén élő súlyosan és halmozottan fogyatékos gyermekek részére.

Beiskolázási feltételek

A fejlesztő nevelés-oktatásban azok a súlyosan és halmozottan sérült gyermekek részesülnek, akiket a szakértői bizottságok erre a képzési formára javasolnak, szakértői véleményükben a fejlesztő nevelés-oktatásba kerülést jelölik meg.  Azok a tanulók, akik értelmi képességeik súlyos, tartós akadályozottsága miatt a sajátos nevelési igényű tanulók iskolai oktatásának irányelvében leírtaknak, illetve a kerettantervben megfogalmazott követelményeknek a különböző egyéni megsegítő terápiák ellenére sem képesek minden téren megfelelni, s eredményes fejlesztésük elsősorban különféle egyénre szabott terápiás fejlesztő eljárások segítségével valósítható meg.

A súlyos és halmozottan fogyatékos gyermek annak a tanítási évnek az első napjától, amelyben a hatodik életévét betölti, fejlesztő nevelés-oktatás keretében teljesíti a tankötelezettségét. A fejlesztő nevelés-oktatást az oktatásért felelős miniszter rendeletében foglaltak alkalmazásával, a szülő igénye, a gyermek állapota és a szakértői bizottság fejlesztő foglalkozások heti óraszámára vonatkozó javaslatának figyelembevételével kell megszervezni. A heti fejlesztő foglalkozások száma nem lehet kevesebb húsz óránál. Indokolt esetben a szülő kérésére, ha a gyermek állapota szükségessé vagy lehetővé teszi, ennél több vagy kevesebb óraszám is megállapítható /heti 10 óra/.

A fejlesztő nevelés-oktatásból abban az esetben kerül ki a gyermek, ha

  • a köznevelési törvényben meghatározott tankötelezettségi korhatárt elérte
  • a szakértői bizottság javaslata alapján a gyermeket szintjének megfelelő iskolatípusba helyezték át
  • szülői kérésre más intézménybe kerül
  • a gyermek a csoportban valamilyen okból (pszichés, egészségügyi stb.) nem tartható, így ambuláns ellátás keretében kaphatja meg fejlesztő óráit

Tevékenységünk célja

A súlyosan és halmozottan sérült gyermekek intenzív komplex fejlesztése iskolarendszerű képzési formában. Ez elősegíti a gyermekekben rejlő lehetőségek és személyiségük kibontakozását, a mozgásos aktivitáson keresztül a szűkebb és a tágabb környezet megismerését; a társas kapcsolatok élményére alapozva a kommunikációs vágy felkeltését és az önkifejezést. Fokozatosan kiteljesedő élményeik és tapasztalatik alapozzák meg saját életük eseményeiben való aktív részvételt (tudatosabb, megélhetőbb, kiegyensúlyozott emocionális és fizikai állapot).

Tevékenységünk feladatai

Alapelvek

  • Komplexitás és személyközpontúság elve.
  • Interakció és kommunikáció elve.
  • Kooperáció elve.
  • A differenciálás és individualizáció elve.
  • A normalizáció és participáció elve.

Feladatok

  • A gyermekek szükségleteinek, készség- és képesség struktúrájának, igényeinek egyéni feltérképezése.
  • Szempontjai:

a) az otthonukban már kialakított szokásrendszer megismerése

b) a fejlesztő felkészítések során kialakított készség- és szokásrendszerek feltárása

  • A feltárt készség- és szokásrendszerek alkalmazása és továbbfejlesztése, a jövőre felkészítés.
  • Minden gyermek diagnosztikus felmérése TARC, Strassmeier, fejlődésdiagnosztikai vagy egyénre szabott eljárások valamelyikével. Az előzetes és az aktuális felmérések, valamint a fejlesztési naplókban rögzített információk alapján a kevésbé sérült funkciókra alapozva a sérült területek komplex fejlesztése. Az egyéni fejlesztési terv alapját az életút/ anamnézis, a szakértői véleményekben javasolt fejlesztési területek, valamint a folyamatdiagnosztikával feltárt képességstruktúrák és a team által a szülővel együttműködve kialakított célok adják.
  • Sérült területek (mozgásállapot, látás, hallás, kommunikáció stb.) lehetőség szerinti megsegítése, javítása eszközösen, adaptált környezettel, célzott egyéni fejlesztésekkel. Minél nagyobb fokú önállóság elérése a meglévő képességek kihasználásával.
  • Olyan tárgyi és személyi környezet kialakítása, amely biztonságot nyújt számukra, megélhető és motiváló tárgyi világot, feltételek nélkül elfogadó, szeretetteljes légkört biztosít.
  • Kitüntetet feladat a szocializációhoz vezető út kiépítése, az „én” és a „nem én” elkülönülésének elősegítése, testhatárok felismertetése, önmaga elkülönítése közvetlen, majd tágabb környezetétől.
  • Szociális készségek, társas kapcsolatok, elemi magatartásformák megismerése, kialakítása, folyamatos kontrollja.
  • Csoportos tevékenységekben való aktív részvétel elősegítése.
  • Kommunikációba ágyazott tevékenységek, melyek figyelembe veszik a gyermek lehetőségeit. Előzetes megfigyelés alapján, alkalmazott verbális és/vagy nonverbális kommunikációs technikák bevonásával ösztönzés az önkifejezésre.
  • Szülőkkel partneri, egymást kölcsönösen segítő kapcsolat kialakítása és fenntartása a gyerekek eredményes fejlesztése érdekében.

Fejlesztés területei

  • A kognitív funkciók fejlesztése
    • A beszéd- és kommunikáció fejlesztése
    • Érzelmi és szociális nevelés
    • Esztétikai nevelés
    • Mozgásnevelés
    • Fejlesztő gondozás és önkiszolgálásra nevelés

Foglalkozások (tantárgyak)

Szűkebb és tágabb környezet

Játék és szórakozás

Reggeli és búcsúkör

Testi higiénia és pihenés

Mindennapos mozgásnevelés

Sérülésspecifikus egyéni fejlesztés (tiflopedagógia, logopédia, AAK)

Egyéni fejlesztés

Személyi és tárgyi feltételek

Személyi feltételek:

  • gyógypedagógus – csoportvezető/ csoport
  • nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő / csoport

A team további tagjai:

  • logopédus
  • szomatopedagógus
  • tiflopedagógus

Kapcsolattartás a következő szakemberekkel:

  • iskola egészségügyi dolgozója, ápoló
  • iskolaorvos
  • szakorvosok (ortopéd orvos, neurológus, gyermekorvosok stb.)
  • védőnő
  • szociális munkás
  • családsegítő szolgálat szakemberei
  • gyermekvédelmi felelős.

A fejlesztő nevelés-oktatás pedagógiai munkájának megszervezése:

A fejlesztő nevelés – oktatásban résztvevő gyermekek családi hátterét ismerjük a több éves együttműködés következtében. Lehetőséget biztosítunk továbbra is számukra az iskolai életbe való betekintésre, aktív részvételre. Megismertetjük a szülőkkel a fejlesztő gondozás módszereit, így azokat az otthoni élet során is alkalmazhatják.

Kiindulási alap a szakértői vélemény és családi életút/anamnézis felvétele, valamint a képességekhez igazított folyamatdiagnosztikai eljárás – TARC, Strassmeier, fejlődésdiagnosztika, kommunikációs felmérőlap, beszédszervi állapot – és működés vizsgálata, mozgásvizsgálat – alkalmazása.

Ezek alapján készítjük el az egyéni fejlesztési terveket együttesen, team munkával. Félévente, szükséges esetben gyakrabban felülvizsgáljuk, értékeljük és módosítjuk a terveket. Hosszabb és rövidebb távú célokat fogalmazunk meg.

A rendszeres kapcsolat lehetővé teszi, hogy a bekövetkező otthoni állapot változásokra azonnal reagáljunk, a megfelelő módon és irányban módosítsuk a fejlesztés menetét.

Tárgyi feltételek

Tanulóinkat négy csoportszoba fogadja a mindennapokban, mely a gyermekek szükségleteinek megfelelően van kialakítva. Ezen kívül egy szoba Snoezelen szobaként is funkcionál, ahol fényterápiára, diafilm vetítésekre és relaxációra van lehetőség. A szobák előterében, mozgásfejlesztésre alkalmas terület található. Továbbá itt került kialakításra az étkező, ahol az étkezések és az evésterápia folyik. Az étkezéshez szükség van az ételek előkészítésére, ennek terepe a kiskonyha, mely viszonylag jól felszerelt. A gyerekek higiéniás szükségleteinek kielégítésére, nagy fürdőszoba áll rendelkezésre, ahol tangentor kád, zuhany található. Ezek lehetőséget biztosítanak a testi érzékelésnek, érzékleteknek megtapasztalására és a bazális stimulációnak is. A mellékhelységek közül az egyik mozgáskorlátozottak részére is alkalmas. Mozgásfejlesztéskor használjuk az iskola tornatermét, mozgásfejlesztő szobát és az udvart, valamint az iskola környékét is.

Programjaink, rendezvényeink

A napi teendők mellett figyelmet fordítunk a jeles napok megünneplésére, melyeket a gyerekekkel közösen tartunk meg. A mikulást, a karácsonyt, a farsangot, az anyák napját a szülőkkel közösen rendezük meg, a nemzeti ünnepekről az iskola többi tanulójával együtt emlékezünk meg.

Szülői értekezletet egy évben 4 alkalommal tartunk, ahol megbeszéljük az elmúlt időszak eseményeit, illetve közösen felkészülünk a következő időszakra.

Az évben legalább kétszer a gyerekekkel, szülőkkel, pedagógusokkal közösen szervezünk szabadidős tevékenységet, ahol felszabadult beszélgetés, játék, főzés a program, lehetőleg iskolán kívüli környezetben. Ennek célja a  szülőkkel történő kapcsolat és együttműködés erősítése, a fejlesztő iskolába járó gyermekek családjainak jó közösséggé formálása, egymás jobb megismerése.

Gyermekeinket évente két alkalommal ortopéd orvos vizsgálja és felírja, illetve el is készítteti a megfelelő eszközöket, mint gyógycipők, tartásjavító és -segítő eszközöket stb.

Speciális módszereink

A tanterv szervesen ráépül az AST koncepcióban leírtakra. Tematikáját tekintve kapcsolódik az évszakok változásával kapcsolatban álló természeti jelenségek, időjárás, környezet változásainak, élőlények alkalmazkodásának megfigyeléséhez, megtapasztalásához, átéléséhez.

Iskolai hagyomány a népszokások ápolása, ezért a tantervbe beépítjük a súlyosan-halmozottan sérült gyermekek által is megközelíthető népszokásokat, a családi ünnepeket, a számukra is közel hozható iskolai ünnepeket, eseményeket. Minden évszakban az időjárás megfigyelése és megtapasztalása, ehhez kapcsolódóan természetes anyagok gyűjtése és felhasználása. Adott évszakhoz kapcsolódó gyümölcsök, zöldségek ízlelése, az egyes ünnepkörökhöz/évszakhoz kapcsolódó jellegzetes ételek elkészítése, elfogyasztása. Évszaknak megfelelő öltözködés megismerése. Mindezekhez hangok, zajok, zenék, versek, dalok, mondókák kapcsolása, mozgásos tevékenységekkel történő összekapcsolása.

Fontos a strukturált foglalkoztató terápia alapelveit alkalmazni. Így céljaink közé beépítjük:

– Napirend, hetirend, éves terv megbízható rendszeressége és áttekinthető strukturáltsága. Ez a folyamatosság és állandóság alapelvének alkalmazását is szolgálja.

– A tevékenység tartalmi elemeinek hosszabb időn át való megtartását az összpontosítás érdekében, ehhez türelem és kivárás szükséges.

– Élni tanulás megvalósítása, céltudatos szervezés a tevékenység tanulás optimális feltételeinek, körülményeinek biztosítására.

– Kis lépésekben való tevékenységtanulás, majd ezek rendszerezése komplex összefüggések felismerésére.

– Egyéni szükségletek figyelembe vétele az időráfordításban, elutasítás vagy elfogadás figyelembe vétele az önrendelkezéshez való alkalmazkodás alapelve szempontjából.

– Teljesítményorientáltság átértékelése az egyéni képességek szem előtt tartásával, az önmagához viszonyított fejlődés érdekében.

– A részvétel és segítségnyújtás egyensúlyának megtalálása és folyamatos igazítása az önálló cselekvés irányában.

– Életkori sajátosságok figyelembe vétele.

AST koncepció adaptálása

A Franciska Schäffer által kidolgozott AST koncepció három fő területet ölel fel:

AST a családban, AST az iskolában, és AST az iskola utáni intézményékben.

Mivel jelen esetben a fejlesztő iskolai nevelés-oktatás megteremtése a cél, így a koncepció iskolára vonatkozó részét építjük be programunkba, de a családban való alkalmazást is megvalósítjuk a szülők segítségével.

A koncepció az „élni tanulás”-t célozza meg, ezt a célt tartjuk legfőbb szempontnak a fejlesztő  nevelés-oktatás programjában, így apró lépésekben haladva neveltjeink megtanulják megélni saját életüket, uralni és irányítani azt. Mindezekhez olyan állandó és szervezett személyi és tárgyi feltételeket biztosítunk, amelyek erősítik bennük a védettség és a biztonság érzését.

Két nagy területre osztható az AST tartalma:

·       Elsődleges tartalmak:

Evés-ivás-testápolás

A gondozás területeinek a fejlesztés területeibe, mindennapos tevékenységekbe való bevonása, gyermek képességeihez és adottságaihoz mért önállóság elérésére.

  • Másodlagos tartalmak:

Bázistartalmak:

Megjelennek az üdvözlés, szociális kapcsolatok, öltözés, vetkőzés, testápolás területeken. Saját testére, személyére vonatkozó ismereteket sajátít el e tevékenységek közben testi tapasztalatok által. Mindeközben kialakul egy kommunikációra ösztönző légkör, melyben jól kialakítható egy rendszer a gyermek és közvetlen környezete között.

Ráépülő tartalmak:

Megjelennek a közvetlen/ tágabb környezet, természet – évszakok, játék – szórakozás – szabadidő területeken.

A gyermek nyitottabbá válik az őt körülvevő tágabb környezetre is, megismerhet újabb személyeket, tárgyakat, jelenségeket, ezekről tapasztalatokat szerez, valamint a bázistartalmakban megszerzett tapasztalatait fel tudja használni. Ezeken keresztül megélheti, hogy hatással tud lenni környezetére. A tágabb környezettel való kapcsolatot az évszakok megismerése, az öltözködés, a testápolás, és a szociális kapcsolatok tapasztalatai teszik gazdagabbá. A játék, a szórakozás és szabadidős tevékenységek a gyermek személyiségfejlődéséhez elengedhetetlen.

Funkció tartalmak

Megjelenik az érzékelés – észlelés – figyelem – kitartás területeken.

Nem funkciófejlesztéssel szeretnénk megközelíteni ezen területek fejlesztését, hanem a mindennapos tevékenységekbe, tanulási helyzetekbe, folyamatokba, ismeretekbe beleépítve, a bazális stimuláció alkalmazásának segítségével.

Bazális stimuláció

A módszer célja az érzékelés – észlelés aktivizálása, a szenzomotoros funkciók minél szélesebb körű megélése, fejlesztése. A környezet megismerését, az ebben való eligazodást segítik a meglévő tapasztalatok, információk. Ezáltal az aktív részvétel és az önálló döntés képességének a kialakítása is cél. A fejlesztés alapja a gyermek saját világa, ebből kiindulva számára érdekes helyzetek alkalmazása, ami nagy súllyal van jelen a mindennapos szituációkban. Fontos a meglévő képességeket feltérképezni, alapként alkalmazni, és erre építeni.

A bazális stimuláció az anyaméhben átélt élményekhez kanyarodik vissza, az itt átélt tapasztalatok a testről és testhelyzetekről, mozgásról, helyzetváltozásokról, rezgésekről, szívverésről az alapjai a szomatikus, vibratórikus és vesztibuláris tapasztalatoknak. A súlyosan- halmozottan sérült gyerekek ezeken a területeken keresztül közelíthetők meg. Feladat tehát különböző anyagok, eszközök, helyzetek segítségével testi ingerek biztosítása a bőr, a látás, a hallás, az egyensúly, az íz és az illatok érzékelése terén.

·       Szomatikus stimuláció

Célja, hogy a gyermek egész testét használja érzékszervként. A közvetlen testi kontaktusban megélt ingerek segítik hozzá, hogy megélje saját testét, ami elhatárolódik a környezetétől, de ezen keresztül kapcsolatot is tud teremteni azzal. Feltételezi ezt a szoros testi közelség az ölbevétel a tevékenykedéseink során, ami segítheti az ellazulást, tónusnormalizálódást. Így tudjuk őket intenzív érzelmi átélésekhez, reakciók kiváltódásához, aktív mozgáshoz, együttműködő részvételhez eljuttatni. A masszírozás, testfelület különböző anyagokkal való ingerlése a gyermek aktív részvételével pozitív reakciók megéléséhez vezet.

·       Vesztibuláris ingerek

Ezen ingerek újabb tájékozódási pontokat adhatnak a saját test megéléséhez. A csecsemő a veleszületett ösztönös mozgásait, majd a fejlődése során az antigravitációs, testtartási és egyensúlyozási mozgásait a vesztibuláris rendszeren keresztül szabályozza. A súlyosan- halmozottan sérült gyerekeknél az alapvető tapasztalatokhoz jutás a cél. Ilyen a fej térbeli helyzetének, mozgások irányának megélése amik segítik a későbbiekben a testséma alakulásában, testtartási reakciók szabályozásában, izomtónus normalizálásában, mozgásos aktivitásban.

·       Vibratórikus stimuláció

A rezgések már a méhen belüli életben is hatással vannak a magzati fejlődésre, érzékeli mind az anya testében zajló folyamatok – légzés, szívverés – mind a beszédhangok rezgéseit. Ezek az együttlét érzését közvetítik számukra. Összekapcsolódik a pedagógusok hangja, dúdolása és lénye az ölbevétel, hangrezgések érzékelése által, különösen fontos lesz ez a vak és gyengénlátó gyerekek számára.

·       Akusztikus ingerek

A hangok, zajok információt jelenthetnek számunkra, ennek megtapasztalása nagy segítséget nyújthat a gyermekeknek a környezet megéléséhez, benne való tájékozódáshoz. Vak és gyengénlátó gyermekeink részére ezeket az ingereket minden tevékenységben szeretnénk aktívan használni, használhatóvá tenni. A hangok, zajok elhelyezése a térben, forrásuk megismerése és használata biztonságot is ad és lehetőséget a  „képes vagyok használni, kifejezni magam, befolyásolni környezetem általa” élmény megélésén keresztül sikerélményhez jutáshoz.

·       Taktilis-haptikus ingerlés

A tapintásos érzékelés ismét kiemelkedő cél gyermekeinknél, különös tekintettel az előbbiekben már említett vak és gyengénlátó gyermekek miatt. Ők ezen a tapasztalati úton keresztül juthatnak el legjobban a környezet tárgyainak, felületeinek megismeréséhez. Alapja a kéz érzékelési képességének kialakítása, fogás- elengedés, fogások fejlődése, kézügyesség- manipuláció fejlesztése, és eljutás a tapintásos differenciálásig. A fejlesztéshez fontos a tárgyi környezet tapintásos megismerése, kapaszkodók kialakítása, minden tárgy és anyag megismerése/ felületük- anyaguk, méretük, hőmérsékletük /, amit használunk, az épület és udvar felfedeztetése tapintás és ezzel összekapcsolva egyéb tapasztaltatások segítségével/hallás, látás, mozgás, szaglás/. A nagy eltérést mutató ingerektől indulva haladunk a kisebb eltérések megkülönböztetéséig.

·       Vizuális ingerlés

A fény-árnyék, formák, színek, alakok és a mozgás látványa irányába kell gyerekeink figyelmét orientálni. A közvetlen környezet, mindennapos tér fényeit, színeit tudatosan megismertetve kialakul tájékozódásuk, nő biztonságérzetük. A konkrét ingerekkel, felvillanó fényekkel, fényforrásokkal pl. gyertya, lámpák segítségével felkelthetjük és ráirányíthatjuk a gyermekek figyelmét konkrét dolgokra. Ez erősíti a szem fixáló képességét, letapogató, követő mozgásait, és ezen túl az önkéntelen és a kontrollált figyelem is fejleszthető. Itt szintén bevonhatjuk másik területek ingereit a komplex ingeregyüttes megéléséhez.

Mindezekhez kialakítottunk olyan helységet (Snoozelen szoba), amit be lehet sötétíteni, és a környezet hangjainak kiszűrését is elérni, hogy megfelelő alapot teremtsünk az ingereknek.

·       Íz- és illatingerek

A szaglás és ízlelés összekapcsolódik sok területen és kiegészítik egymást. A súlyosan- halmozottan sérült gyerekek is erős arcmimikával, nyálelválasztással, szopómozgással képesek kinyilvánítani íz és illatingerekre tetszésüket/ nemtetszésüket. A közös étkezések lehetnek a legjobb színterei ezen ingerek alkalmazásának, cél leépíteni a száj körüli túlérzékenységet, kialakítani a gyermekben a tapasztalatokhoz kapcsolódó emlékeket, így a választás felkínálásával képes lesz a számára kellemes íz/illat kiválasztására, és az evés élménnyé válik.

A területek komplexen átszövik az egész napi együttlétünket, együtttevékenykedéseinket, nem elválaszthatók egymástól. Az, hogy mely terület kap hangsúlyt, az függ a gyermektől, a tevékenységtől, hiszen szituációba ágyazva, a fejlesztési terv céljai szerint jelennek meg. Mindez a tanulási folyamatok alapja a fejlesztő nevelés-oktatásban, ezért a team minden tagja alkalmazza. Összetett munkával, minél több oldalról megközelítve érhetjük el a lefektetett céljainkat, feladatainkat.

Bazális kommunikáció

Az alapvető szükségletek kielégítése a súlyosan halmozottan sérült gyermek számára is hatékony és folyamatos kommunikációt feltételez. Így élhetik meg azt, hogy cselekvőképesek és befolyásolni tudják környezetüket.

Alapelv tehát a kommunikációba ágyazott valamennyi tevékenység, és bármely eszköz kommunikációra történő felhasználása. Nagyon fontos megtalálni és kialakítani a kommunikációnak egy olyan hatékony módját, amely használható a mindennapokban és az együttműködés alapja lehet.

A bazális kommunikáció szoros kapcsolatot feltételez a gyermek és pedagógusai között, hiszen a testközelségben fedezhető fel a gyermek állapotát jelző izomfeszülés vagy megváltozott bioritmusok.

Ezen megnyilvánulásokat jelzésként magunkra kell vonatkoztatni, majd megfelelő módon választ adni rájuk.

Mozgásnevelés – mozgásfejlesztés

 A gyermek képességeinek és funkcióinak harmonikus fejlődéséhez elengedhetetlen a mozgás. Minden területre hatással van, és akadályozottsága esetén nem tudnak ezek a területek megfelelőképpen fejlődni, majd visszacsatolódva a mozgás fejlődése is eltérő lesz. Fejlesztési területek alatt részletesen kifejtve.

A zene terápiás jellegű felhasználása

A súlyosan – halmozottan sérült gyermekek otthonukban gyakran hallgatnak zenét, ezért fontos elfoglaltságot szeretnénk biztosítani a zenehallgatások, közös hangadások, éneklések, hangszer-megszólaltatásokkal kísért együttlétekkel.

Cél a különböző hangszerek hangjainak megtapasztalása, a zenei ritmus érzékeltetése lehetőleg mozgásos aktivitáson keresztül.

Hidroterápia

A víz hatásainak érzékelése-észlelése/ nyomás, sűrűség, lebegés, hőmérséklet, tapintás és mozgásérzékelés a vízben, tájékozódás, légzés/ érzékszerveink, mozgás-cselekményeink által. Így a környezeti tapasztalatok bővítése, ezen keresztül pedig az élmény és életminőség növelése a cél.

AAK módszerei

A sikeres kommunikációs tapasztalatok növelik a beszédre és a további kommunikációra való késztetést. Amennyiben az AAK technikákat korán kezdjük alkalmazni, a finommozgásokhoz és a beszédhez nélkülözhetetlen motoros kontroll késői kialakulása nem lesz annyira súlyos, károsító hatással a kommunikációs, a nyelvi, a szociális és az interaktív készségek fejlődésére. Az AAK technikák széles skálája alkalmazható: a segédeszközt nem igénylő „jeleléstől” kezdve az egyszerű, kézzel mutatható kommunikációs táblákon keresztül egészen a magas szintű technológiai felkészültséget igénylő elektromechanikai és elektronikus készülékek használatáig. Ez utóbbiak az egyéntől származó minimális (hang, tapintás, mozdulat, stb.) ingert is megfelelően, képernyőn sugárzott, nyomtatott vagy kimondott üzenetté képesek átalakítani. A fejlesztő iskolai oktatásban résztvevő gyermekek egyéni adottságaitól függően alkalmazzuk a fent említett módszerek közül a kommunikációs igénynek megfelelőt (pl.: képekből vagy jelképekből alkotott kommunikációs tábla, Boardmaker software – rel szerkesztett képanyag).

Logopédiai módszerek

A súlyosan – halmozottan sérült gyermekek esetében gyakori a beszédképtelenség, a dysarthria és az anarthria. Oka, a központi idegrendszeri sérülés következtében kialakuló mozgászavar, amely kihat a beszédszervek izomzatára. A terápiás eljárásokat a beszédfogyatékosság súlyossága és típusa határozza meg. A beszédjavítás nem önálló feladat, kiindulópontja a mozgásterápia (nagymozgások koordinálása, megfelelő testhelyzet létrehozása), illetve evés-ivás terápia, beszédszervek izomzatának koordinálása, légzés-, hangképzés-, beszédritmus fejlesztése, nyelv- és ajakgyakorlatok, hallásfejlesztés). Szükséges a megkésett- akadályozott beszédfejlesztés terápiája, a beszédindítás, a hadarás megszüntetését/enyhítését célzó terápia, illetve a kiejtésjavítás. Mindig a gyermek aktuális szintjén avatkozunk be a beszédkészség fejlesztésébe. A logopédiai munka e csoport esetében komplex feladat: együttműködést kíván a team minden tagjától annak érdekében, hogy eredményt érjünk el.

Tiflopedagógiai módszerek

A súlyosan – halmozottan fogyatékos gyermekek azon körénél, akiknél látássérülés is fennáll (vakság, gyengénlátás), a szűkebb és tágabb környezet megismerésében, a fejlesztő gondozásban a tiflopedagógiai módszerek is segítenek, természetesen összhangban az alkalmazott terápiás eljárásokkal. Olyan érzékleteket és észleleteket kell nyújtanunk, amelyek segítik a tájékozódás vakos módját. A fejlesztés területei:

a, Tájékozódás fejlesztése – közvetlen érzékeléssel, saját tapintási, szaglási és hallási ingerek felismertetése, támpontszerű használata

b, Projektív tájékozódás fejlesztése

c, A tájékozódást szolgáló érzékek használata

  • Hallás: zajok, zörejek felismertetése, kapcsolatba hozása személyekkel és tárgyakkal, mozgásokkal, a visszhanghatás felhasználása a közeli akadályok felismertetésében
  • Tapintás: a kéz és a láb, vagy az egész testfelület tapintásos érzékelésének fejlesztése. Tájékozódási pontok, a szűkebb környezet tárgyainak felismertetése tapintás útján.
  • Szaglás: szagingerek kapcsolása különböző tárgyakhoz, jelenségekhez, élethelyzetekhez, tevékenységekhez
  • Hőmérséklet: a hőmérséklet ingadozásának érzékeltetése arcon, testfelületen, az irányokhoz való igazodásban való felhasználása
  • Reprodukciós készség: mozdulatok, testmozgássorozatok ismételgetése, automatizálása.

A felsorolt területek fejlesztése részben célzottan történik, másrészt a fejlesztő eljárásokkal összhangban, annak szerves részeként.